Café Feller
Ahogy itt ültem reggel nyolc óra alig elmúlt kávéztam. Cigarettá- mat a táskámban hagytam. Köszönöm helyett merci járta a pultos lánynak, mégha a francia Svájcban ért volna a tisztesség. Szomorit olvasván és sorsokat egybevetítve belegondoltam a ritmus összhangba hozásába. Régi finom fátyolként hangulatom sodródik, tartom - fínom erôszak, érzek tündért, istent. Századelős nézéssel kesztyűs-kalapos nő rám- néz a plakátról - most már rá kellene gyújtani. Márványszerü mintákból nincs kedvem alakoknak életet adni, s még egy felirat, szememet szúrja. "Alle ausgestellten Waldhexen…" Milyen érzés magyarul elskandálni? Fizetek. Pardon… Zahlen.