Levél a szomszédnak
Kedves Kovács Úr!
Ön most azt gondolja, hogy a levél a kutyáról szól. Nem arról szól.
Tavaly februárban leestem a lépcsőn a lakásomban. Nem tudtam felállni. Kiabáltam, de a ház vasárnap délután olyan csendes, hogy attól még hangosabb lesz az ember ijedtsége. Ön akkor kopogott be, mert a kutya vinnyogott a falon túl, és Ön ezt szokatlannak találta.
Nem mondtam meg akkor, hogy köszönöm. Azt mondtam, hogy „semmiség”, és becsuktam az ajtót, mert szégyelltem, hogy egy hetven éves nőt a padlón talál egy férfi, akivel tizenkét éve csak a liftben köszönünk egymásnak.
Azóta minden reggel hallom, mikor indul dolgozni. Fél hétkor. A kutya ilyenkor az ajtóhoz megy, és megvárja, amíg a lépcsőház elcsendesedik.
Most Ön elköltözik. A hirdetést láttam a kapun.
Nem kérek semmit. Csak szerettem volna, ha valaki leírja Önnek, hogy egy vasárnap délután, egy vinnyogás miatt, Ön nem sietett tovább.
Jó szomszédja volt a háznak.
Tisztelettel: a harmadikról